2020-as rendkívüli év

Hát ezt nem kértük, nem vártuk. Már az év elején egyre sűrűbben érkeztek a kellemetlen hírek egy kínai tartományban, Vuhan környékén terjedő járványról. Márciusra már Európa több országában is tombolt a járvány, különösen Olaszországban szedte áldozatait. A Covid-19 vírus miatt (késve) elrendelt korlátozó intézkedések teljes hatályba lépése előtt, az utolsó pillanatban jöttünk össze erősen csökkent létszámban a március 14-i koszorúzásra. Szinte előrevetítette a bekövetkező izolációt (elzárkózást) a Rudi által jópofa gag-ként javasolt fényképem.

​

A megjelentek azért bizakodó hangulatban, a gyors kilábalásban reménykedve emlékeztek a Tanítóra. A kuratórium elnökének, Zelei Zsoltnak köszöntő mondatai is ezt sugározták annak ellenére, hogy már tudtuk – az idén nem lesz márciusban közösségi ünnep a művelődési ház nagytermében.

A koszorúk ez alkalommal a „hagyományos” sorrendben kerültek az emléktábla alá: először a Vilcsek Gyula Általános Iskola igazgatója, Nyúli Edina, majd dr.Solti József és dr.Dabóczi Ákos az Oktatásfejlesztési Alapítvány, s zárásként Zelei Zsolt, a Vilcsek Gyula Alapítvány kuratóriumainak vezetői helyezték el koszorúikat.

Zsolt köszönő szavai után – kivételesen – én is megköszöntem e jelenlévőknek, hogy a rendkívüli helyzet dacára részt vettek a megemlékezésben.

Amit márciusban még nem gondoltunk volna, a Vilcsek-díj átadására csak június közepén, a nagyon szűkkörűen rendezett évzáró ünnepségen kerülhetett sor a többi, ilyenkor rendszeresen kiosztásra kerülő díjak, elismerések között.

A többi alapító teljesen érthető távolmaradása és kérésük miatt a Vilcsek Gyula díjat Zelei Zsolt kuratóriumi elnök mellett, a Vilcsek-család képviseletében én adtam át egy nagyon kedves, arra mindenben rászolgált fiatalembernek, Burgermeister Barnabásnak. Abban a reményben búcsúztunk az Iskolától és a végzős nyolcadikosoktól, hogy a következő évfolyam kitüntetettjét már ismét a márciusi ünnepségen köszönthetjük.

2020 június 13.   Wilczek-Nagy Levente